Épp gumit markoltam fel a város legendary gumiautomatájánál (kórháztér, 100Ft/3db), ami mellett egy naná hogy van egy tűautomata is. Volt valaki elég béna ahhoz hogy ne vegyen el egy kiadatlan dobozt, megnéztem, naná hogy kiadatlan tű is volt. Ilyen lelkes, színes és humoros.

Dalszöveget, vagy dalszövegrészletet bárhova posztolni, azt mindig olyan géj dolognak néztem, de most itt van a teljes American Pie mégis, mert jó. Bocs ha hosszú.

   a nyárról

Nemrég egy szőlőbuli utáni másnapos délelőttöt egy haverral félig Kelly Family klipek nézegetésével töltöttük. Valami félelmetes élmény volt, és nem volt időutazás, mert ez már akkor érthetetlen volt. A kilencvenes évek skandináv-préritelepes stílust toló családjában a fésű, olló, és fogász egyszerre számított tabutémának, és a rajongóikra ez fokozottan igaz (a Balaton körül élők elmondhatják, jó csaj soha nem volt KF pólóban). Ha vártak volna pár évet, bárki simán hobbitcsaládnak nézte volna őket.

Szerelemről, családról és szénabálagörgetésről szóló számaik klipjeiben extázisos koncertfelvételek, vidéki élet, és spirituális élmények váltogatják egymást. Hirtelenjében ajánlott megnézni ezt, és ezt is (és egyéb videókban keresni Thomas Gottschalk rémült arcát, amint mindahányszor színpadra invitálja őket a ZDF-en). A linkeket én mindenki helyében eldugnám zsebre egy részeg hajnalra.
(fikázásutálóknak: a mérleg másik oldalán a családi drámák miatti sajnálat, a lányegyedek elektronyika nélkül is faszás hangja, Joey Kelly TV Total-os szereplései, popiparban megtartott "őszinteség", és az I Can't Help Myself c. szám vannak)

És küldeném mindenkinek aki szereti a Fell in Love with an Alien című számot, jégbarlangban élő barokkparókás ufókkal, farönkön dobolással, plázabelsejű űrhajóval.

No, valami személyes. Egészen kicsi koromtól kezdve kevésbé kicsi koromig volt egy gyönyörű, csodás, szuper-mega többszáz éves zsuppospincénk, Deák Ferenc régi szőlősbirtokán, Bezeréd felett (nem szúrok be Google mapsot, mert valaki leeszi a finom ringlószilvát).



A présház és a hozzá tartozó ültetvény múltba vésző ideje volt nagyapámék tulajdonában. Becsülte a helyet annyira, hogy tizedesként, mikor a falu férfiai hazajöttek a háborúból, elrendelte, hogy mindenki a közelben ássa el a hazahozott fegyvereket és hadifelszereléseit (holdkóros ötvenévesként lehet hogy majd átturkálom a helyet azért a halom rozsdáért). Ahányszor munka volt (és gyakran volt) a szőlőben, elékötötte Csinost a szekérnek, felültetett maga mellé, és horhosokon és domboldalakon át baktattunk a Zsupposhegyre. A pincéhez (mint a legtöbb környékbelihez) kis istálló is tartozott, az ajtókeretek alját pedig okosan kigömbölyítették, hogy könnyen át tudják gurítani rajta a hordót. Odabent kis lakószoba, öreg, kopottas Mária-képekkel, és a gerendákra fűzött szőlőfürtök kesernyés szagával. Nameg a keresztekkel faragott prés, a falemezes szerkezetből az alanti pincébe csorgott a lé, amiből akkoriban csak a mustot ismertem (és aminek palackozásába, illetve az azzal való próbálkozásba aztán két vállalkozó is tönkrement a környéken).



Az addig eltelt idő nem mart sokat a helyen, kivéve az öreg szilvafa gyökereinek betörését, és az ajtóra nagy betűkkel mázolt horgas számokat, amiket az ötvenes évek téeszbizottsága szerkesztett rá. Aztán eljött egy őszi nap, amikor papa úgy gondolta, hogy ő már nem él soká. Gondolva, hogy utódai nem egészen biztos, hogy baktatnak fel oda kapálni, és látva a szomszédos pincék lepusztult állapotát, úgy döntött, az ő birtokával ilyen nem lesz. Földig kell rombolni. Elindult tehát ő, veje, és szipogó 11 éves unokája, nyakában egy ősöreg analóg géppel. Sajna elbóklásztam, és későn értem oda, így a zsupptetőt már lekapkodták mind. Mint kiderült, az egész épületben egy darab vas nem volt, a tető is facsapokkal állt össze. Recsegve ropogva ledőlt minden, engem pedig traumatizált annyira, hogy 14 évig a közelébe se menjek. Hogy aztán tavaly mégis, hogy lássam, hogy maradt: egy kis kikandikáló falmaradvány, sűrű akácerdő, és egy furcsamód mellételepített, Deák Ferencnek állított kopjafa.



Azóta tudom, hogy többé kevésbé semmi sincs örökké. A skanzenektől a múzeumig, az utcafronton megőrzött tűzfal, csak annak az illúziója, hogy a megértésen kívül meg is őrizhetünk valamit a régiek értékeiből. A zsuppos ház egy még régebbi zsuppos ház helyén épült, az egy árpád-kori harangláb, az meg talán egy római ház helyén állt. Felemelő dolog valami régi és misztikusnak tűnő helyen sétálni, és elképzelni, hogy valami hasonlót láthatott ott valaki, többszáz évvel azelőtt. De most már úgy nézek rá, hogy előbb utóbb jön a történelem, és valami egész más dolognak készít helyet azon a néhány négyzetméternyi földön. Csak a fényképek, a fényképek maradjanak meg.

Ha motorosbandákról hall az ember, Easyrider, hatvanhatosút, sivatag meg sok-sok aszfalt jut eszébe az embernek, és egy időben talán ez így is volt. De a bőrkabátos chopperzörgetést már a hetvenes évektől elkezdte felhigítani egy rakás gonoszabb dolog: a Rolling Stones '69-ben felkért egy bandát, hogy biztosítsa altamont-i koncertjüket, aminek eredménye egy hatalmas tömegverekedés, egy halott, és egy olyan ellentmondásos folt lett, ami azóta inkább növekszik, minthogy eltűnne. A banda neve Hells Angels volt, s nevük mára arany standard lett minden motoros számára, szárnyas dzsekijük nagy erejű elérhetetlen ikonná vált, s megszerzése a világot átszelő klubhálózat ellenére is hihetetlenül nehéz. Ó, és állítólag ők tartják kézben a nyugati part és a déli részek nagyobb hányadának teljes drogforgalmát, bandaháborúik vidám lövöldözésekkel és sivatagi földhányásokkal tarkítják a déli államokat, és nők százait futtatják.



De az izgi nem is ez, hanem a tény, hogy Jay Dobbs két évig élt köztük beépített ügynökként. Ehhez persze jópár, fél titokban állami ügyosztályt mozgósító megrendezett gyilkosságon, drogátvételen ("utcai színház") kellett átesnie, küldetéseket végrehajtania úgy, hogy nem követhetett el bűnt, nőket visszautasítania úgy hogy ne tűnjön melegnek. Mindezt egy olyan fanatikus közegben, ahol feltétel nélkül mindenkinek az első a Klub, ahol a nőket mint olyat állatszámba veszik, ahol a Dzseki rajongást és félelmet vált ki, benne is. És néha, néha hétvégenként ellóghatott haza az asszonyhoz és két gyerekhez.

Bár sok B-katos akciófilmből biztos rémlik valami hasonló, itt sokkal kevesebb a lövöldözés, és több a dráma. Az évek alatt Dobbsnak valahol tényleg a családja lett a banda, lassan felőrölte a kettős élet, a befejezés pedig végleg lerángat a realitásba: 60 főt tartóztattak le, de az elhúzódó, hibás igazságszolgáltatás és utómunka miatt a vád összeroskadt, alig pár embert magával húzva. Dobbs pedig gyakori kedves "örökké futni fogsz" telefonnal a fülében komolyabb tanúvédelem híján valóban futhatott. Megírt egy könyvet, és ahogy mondja, végképp belefáradt a menekülésbe.

És adott egy háromórás rádióinterjút, amit kerestem jó ideig, de nektek nem kell, mert itt van lent - megaszupi hallgatnivaló ezerszer több részlettel és izgalommal egy hosszú busz/vonat/chopperúton.
(és lehet kezdeni a vitát, amit nemrég egy TB-s blogossal dobtunk fel, hogy ki is a rosszfiú, hisz tény hogy vannak a HA-nak jó (ál)rendezvényei, adakozásai, és Dobbs csak egy smucig aki elárulta a barátait)

Coast to Coast - Feb 14 2009 - Hour 2.mp3
Coast to Coast - Feb 14 2009 - Hour 3.mp3
Coast to Coast - Feb 14 2009 - Hour 4.mp3

Egész biztosan neked is megfordult a fejedben, hogy kevés jobb dolgot lehet hétvégén csinálni disney rajzfilm-intrók nézésénél. Ez így is van, főleg, ha a talán a legjobb fordítást kapott Gumimacidalról van szó. Fogalmam sincs miért kerülte el ez a szám a későbbi popipari feldolgozást, és miért vált csupán részeg felvágós bölcsészek bordalává.

Mint kicsiny interkultúrális körutazásunkon láthatjuk majd, a legtöbb országban szintén ezt a pelyhedző állú de lobogó lelkű lágyan reverbelt Gaskó Balázs hangot érezték találónak a fantasy-s mackókalandokhoz:

	Az eredeti ámerikái verzió
	...nameg a magyar, ofkorz
	Beleélős japán
	Elalvós német
	Metroszexuális orosz
	Nanáhogykarelgottos szlovák

	Sok sz-betűs bolgár
	Mintha torkot köszörülnél holland
	Rezegtetőhangú cseh
	Suttogva kezdő svéd ("Hipphurá!")
	Extrareverbelt norvég (biztos a hegyek)

	Báránylelkű portugál
	Lengyel lengyel
	Kölyökklubbos olasz
	Háppá-háppá dán